Hogyan lett a jóga és a Nordic Walking a társam?
Évekig futottam hosszabb-rövidebb távokat, szinte mindig terepen, boldogan, messze túlszárnyalva önmagam és a képességeim. Sikert, örömöt, büszkeséget adott a sport. Közben mindig éreztem, hogy többet kéne nyújtani, így elkezdtem jógára járni, gondoltam "jóleszaz" a futás mellé. És valóban jó lett!
"A jóga átjárt, meghódított,
lecsendesített és talán kicsit jobbá is tett."
Jártam rendszeresen, küzdöttem a feszes izmaimmal és a merev ízületeimmel, mint a mesebeli kismalac a jégen, de jó volt! Éreztem, hogy változok, lazulok, megfigyeltem, hogy egyre jobban megy, ami pár hete még lehetetlennek tűnt! De csak ennyi volt! Egy jóféle mozgás. A többi nem jött át. Mondjuk nem is akartam! Nem értettem az óra eleji és végi rituálékat, duzzogva, összeszorított szájjal hallgattam a közös "OM" - ozást és egyáltalán nem éreztem az áhitatot, ami belengte a jógatermet. Aztán amikor először belealudtam az óravégi relaxba...lett egy pici rés a jól felépített pajzson és a jóga azonnal befurakodott a lelkembe.
Ezután nyitott szívvel, befogadó elmével és kíváncsi lélekkel érkeztem minden órára és szép lassan bekövetkezett a csoda. A jóga átjárt, meghódított, átformált, tanított, lecsendesített és talán kicsit jobbá is tett.
